2.fejezet

Asgard

’’Miért kellett száműznöd Lokit Asgardból?” Kérdezte Frigga bánatos szemekkel. ” Nem volt elég Thor száműzetése azért amit tett?  Miért nem tudsz neki egyszerűen megbocsátani?”

”Elég!” Odin egy figyelmeztető pillantást lövellt felesége felé. ”Loki átlépte a határait és itt az ideje, hogy megtanulja a leckét.”

”De hogyan tanulhatná meg, ha pont Midgardra küldted őt?” Frigga teljesen magánkívül volt, egyedül csak Thor keze a vállán volt az egyetlen dolog ami visszatartotta a kiborulástól.

” Loki majd visszatér közénk, ha talál valamit ami többet ér a saját életénél.” mondta Odin, hátat fordítva feleségének és fiának.

” Egy áldozat?” Thor ugyanezt tette hónapokkal ezelőtt, mikor felajánlotta az életét, hogy megmentse a midgardiakat – és Janet.

Odin bólintott, de nem szólalt meg. Valahol mélyen legbelül remélte, hogy Loki megérti a szándékait.  Ő nem adta meg Lokinak azt a figyelmet, amelyet megérdemel, ez az egy igaz volt. Azért tett így, mert azt akarta, hogy Loki ne dicséretért cselekedjen, hanem azért, hogy bebizonyítsa, hogy van jóság az ő szívében is.

Odin remélte, hogy Loki erre majd rájön – és hamar.

Midgard

Loki vidám volt.

A Thorral és Mindenek Atyjával való találkozás ellenére, a midgardi, név szerint Jamie Stark nagyon szórakoztató volt. Már majdnem elfelejtette hogy a száját összevarrták, ami láthatatlan volt az Asgardiakon kívül mindenkinek.

Tovább vidította a tény, hogy az egyik Bosszúálló húgára esett rá. Loki sok hasonlóságot látott a két testvér között. Jamie majdnem olyan magas volt mint bátyja, de míg Tony erős és sportos volt,  Jamie vékony volt. De az arccsontjuk egyforma volt, pont mint a sötét hajuk (Jamie-é göndör volt), és a szintén egyforma huncut mosoly.

Loki először azt gondolta, hogy majd Jamie-n keresztül bosszút állhat a bátyján, amiért megakadályozták Midgard leigázásával kapcsolatos terveit.

Milyen édes bosszú is lenne, gondolta Loki vidáman miközben Jamie az egyik emeleti szobához vezette őt.

”Nem tudom hogy szeretnél-e átöltözni, de remélem itt találsz a bátyám holmiai között valami használhatót.” mondta Jamie miközben kinyitotta az egyik szekrényt. Loki láthatta a tökéletesen vasalt ruhák sorait, majd megrázta a fejét.

Jamie vállat vont, majd a kezet csípőre tette. ” Akkor hagylak pihenni.”

Loki bólintott, majd felemelte a füzetet amibe írt: Köszönöm.

Jamie egy kicsit elmosolyodott. ”Szívesen.”

Ezzel a nő elhagyta a szobát, maga mögött óvatosan becsukta az ajtót. Loki azonnal a szomszédos fürdőszobába ment. A száját kezdte el tanulmányozni a tükörben, megjegyezve az ezüst fonál cikcakkos ívét.

Elkezdte kezével a fonalat piszkálni egészen addig míg fájdalmat nem érzett.

Loki tudta, hogy jobb ha nem próbálja elvágni a mágikus fonalat. Hogyha még mindig meg lenne a varázsereje, akkor semmi problémája sem lenne a Némaság fonalának eltávolításával, de úgy tűnik, hogy a Mindenek Atyja nagyon jó munkát végzett. Loki megpróbálkozott a közelben lévő szemétkosár kígyóvá változtatásával, de semmi sem történt.

Loki fanyarul mosolygott tükörképére. A fonál megakadályozta őt a beszédben, de semmi akadálya sem volt, ha enni vagy inni akart.

Annyira még Odin sem volt kegyetlen.

Mindegy. Az esze és a ravaszsága még megmaradt, így biztos volt benne, hogy sikerül neki valamilyen kiutat találni. Talán a saját javára használhatná Jamiet, hiszen a bátyja biztosan mindent megtenne annak érdekében, hogy a húgát biztonságban tudja. Egy kis érzelgőséggel biztos sikerülne elérnie a céljait.

Loki kisétált a fürdőből egyenesen a szekrényekhez. Egy kis vizsgálódás után rájött hogy ezek a ruhák nagyok az ő testére, miközben ezen gondolkodott akarva-akaratlanul is ráncok szöktek a homlokára.

Tényleg szándékában áll ilyen rosszul szabott ruhákat rám adni? Gondolta Loki irritáltan.

Miközben megforgatta a szemeit kivett egy világosszürke pólót amin a Stark Industries logója helyezkedett el, és a lehető legkisebb farmert amit talált. Loki levette a zöld pólót ami eddig rajta volt és ledobta a földre.

Rosszul szabott ruhák vagy sem, de ezek Odinra emlékeztetnek. Gondolta Loki keserűen. Épp a nadrágját kezdte el levetni, amikor halk zihálást hallott a háta mögül.

Megfordult és Jamiet vette észre, aki éppen őt bámulta.

” Úristen Tom! Sajnálom.” Jamie gyorsan elfordult zavartságában. ” Csak eszembe jutott, hogy talán Tony ruhái nagyon lesznek rád úgyhogy gyorsan kerestem valami kisebbet a raktárban.”

Loki önelégülten elvigyorodott és levette a nadrágját. Ezután odament Jamiehez és elvette a ruhákat ujjaival finoman megérintette a nő kezét. Jamie rápillantott, majd idegességében az ajkát kezdte el harapdálni.

” Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy már át akartál öltözni. Istenem olyan hülye tudok néha lenni.” Jamie finomnak nem mondhatóan csapta magát fejbe. ” Oké, magadra hagylak. Ha bármi van, csak kopogj az ajtón. A melletted lévő szobában vagyok, szóval hallani foglak.”

Loki bólintott, jelezve hogy megértette,  és utána végignézte, ahogy a lány kisurran az ajtón vörös arccal.

Jamie egy zöld kockás inget, egy sötét farmert és egy fehér ujjatlant. Lokinak fogalma sem volt róla hogy a midgardiak mit értettek a „divatos” szó alatt – és őszintén nem is érdekelte – tehát úgy döntött, hogy megbízik a női megérzésekben és felöltözött.

Amikor elkészült, kisétált az ajtón és bekopogott Jamién. Pár másodperccel később az ajtót a lány kinyitotta, így Loki belátást nyerhetett az újságkivágásokkal tapétázott falra, ami olyan volt mint egy meglehetősen rendezetlen íróasztal.

”Úgy látom a becsléseim jók voltak.” mondta Jamie vigyorogva. ”Tony utálta azt a felsőt. Ő előnyben részesíti a vörös alkalmi ruhákat, de én megvettem mert szerettem volna őt más öltözékben látni, mint a megszokott.”

Loki bólintott, mintha tökéletesen tudta volna, hogy miről beszél a lány.

Jamie rápillantott az órájára, majd a homlokát ráncolta. ”Hmm. Csodálkozom hogy mi tart nekik ennyi ideig. Általában tíz percen belül itt szoktak lenni, de már tizenöt perc eltelt. Talán…”

A mondata többi része egy hatalmas robbanás szakította félbe, ami megrázta az egész házat. Jamie elvesztette az egyensúlyát és Lokinak ütközött, aki el is kapta őt még mielőtt eldőlt volna a lány.

”Ó, köszi Tom.” mondta mosolyogva Jamie. ”De mégis mi a franc volt ez? Jade?“

”A forrásaim dimenziók közötti aktivitást észlelnek, Jamie, üzentem a bátyádnak.”

Jamie bólintott, miközben a homlokát ráncolta. ”Azt hittem a bátyám megölt minden Chitaurit.”

A Másik, gondolta Loki.

Jamie visszament a nappaliba, Loki pedig a nyomában volt. Tudta hogy a Másik biztosan elégedetlen volt a bukása miatt, és bizonyára utána indult.

Loki megfogta Jamie csukóját, mire a lány felé fordult.

”Minden rendben, tudom, hogy mit csinálok.” biztosította Jamie a férfit. ”Csak maradj közel, majd megvédelek.”

Milyen szórakozató,azt hiszi, hogy megvédhet és harcol a Másik ellen. Sajnos nem engedhetem meg hogy elveszítsem az alkutárgyamat a játékban.

Sok robbanás törte meg a házat, amikor a tűzgolyók estek rá a ház szerkezetére. Jamie teljesen nyugodt volt, a fegyvertár felé indult, ami az egyik könyvespolc mögött volt elrejtve. Onnan elvett egy plazma sugarat, ami a bátyja egyik alkotása volt.

”Erre.” mondta Jamie, miközben egész végig Lokit húzta a kezénél fogva az ajtó felé, ami berobbant, mikor pár lépésnyire voltak tőle. A robbanás hatására átrepültek a szobán, Jamie fájdalmasan ért földet a kanapé mögött, míg Loki a kandalló mellett.

A füst és törmelék közepette egy magányos alak lépett elő. Nehéz köpenyt viselt, ami elrejtette a legtöbb jellemzőjét, kivéve a fém szegecseket, amelyek az arcának alsó részét fedték.

” Laufeyson.” sziszegte a Másik miközben Loki felé indult, aki látható volt. Loki lábra állt, így pontosan szemben volt az idegennel, aki nevetni kezdett látva a Fonalat. ”Szóval ide küldtek téged a száműzetésed gyanánt, és mint gyenge és néma halandó. Sokkal könnyebb dolgom lesz, mint hittem.”

Ez volt az a pillanat, mikor Jamie felugrott a rejtekhelyéről és rálőtt az idegenre.

” Fuss!” kiáltotta és elfutott a Másik mellett aki már megbotlott miközben a plazma sugarakat kerülgette. Jamie megragadta Loki csuklóját és együtt rohantak ki a konyhába, onnan pedig a szomszédos garázsba. ” Jade!”

”Tony Stark hívása.” hallatszott Jade hangja. Másodpercekkel később Jamie már hallotta is Tony hangját, de kissé tompán.

”Jamie! Jamie, mi…”

Egy újabb robbanás rázta meg a házat, Jamiet és Lokit a Jeep tetejére dobva. A hívás megszakadt, és mind a ketten hallották a Másikat feléjük sétálni.

”Francba!” morogta Jamie. ”Be a dzsipbe!”

Loki megfigyelte, ahogyan Jamie kinyitja az ajtót és bevágja magát az autóba, pillanatokkal később ő is leutánozta a mozdulatot, és becsapta az ajtót. Jamie megnyomta gyújtó gombot és elindította az autót.

Szerencse, hogy Tonynak ilyen furcsa szokásai vannak. Gondolta Jamie, miközben elengedte a kéziféket és rátaposott a gázpedálra. Hogyha a kulcsokat kellett volna keresnem már nagyon nagy bajban lennénk.

A Jeep elindult, szétzúzva a fa garázskaput, és kiért a mezőkre. Loki, aki nem volt erre felkészülve kissé beütötte a fejét a műszerfalba. Mogorván nézett Jamiere, de a lány túlságosan is el volt foglalva az autó vezetésével.

Mögöttük a Másik kilépett a garázsból és figyelte az autó távolodó alakját. A keze egy intésével kék lángokat küldött a házra, amelyek elnyelték azt. Egy morgás után elindult az autó után, a köpenye hullámzott a szélben.

1. fejezet

Bántalmazottan, sérülten és egyedül.

Így érezte magát Loki, míg a bátyja végigvonult vele a Bifrost maradványaitól egészen Asgard palotájába. Ez volt az a hely, melyet egyszer még otthonának nevezett, de most Loki úgy érezte, hogy nem tartozik ide.

Sehova se tartozott.

Azok az emberek, akiket a családjának hitt, csak azért „tartották”, hogy saját céljaiknak feleljen meg, és biztosan nem érdekli őket.  Hazudtak neki, nem voltak hajlandóak azt a figyelmet, törődést megadni, amelyre vágyott, elítélték azért a bűnért, hogy ő elkötelezetten próbálta bebizonyítani, hogy méltó az Odinson névre.

” Loki” szólalt meg Frigga, aki Mindenek Atyja mellől futott fia felé. ”Jó itthon látni téged.”

Loki legszívesebben azt mondaná, hogy neki nincs otthona, hogy ez is csak egy másik arany börtön. De a maszk megakadályozta őt a beszédben, így pusztán csak bámult rá.

”Loki hatalmas bűnt követett el, Frigga.” jelentette ki Odin vészjóslóan a csarnok végéből, a trónjáról. ”Úgy gondolom, hogy nem érdemli meg a sajnálatod.”

Loki szemei összeszűkültek. Mindent megtett, hogy bizonyítson Odinnak, de az apja túlságosan eltökélt volt ahhoz, hogy meglássa akár a saját hibáit, nem hogy elnézze az ő tetteit. Loki azt kívánta, hogy bárcsak képes lenne az összes dühét és gyűlöletét kiordítani magából, de minden, amit tehetett, hogy ott áll egyhelyben és figyeli őket.

” Ő a te fiad, Odin” próbálkozott Frigga, de ő hajthatatlan volt. Odin állítása szerint, Loki ezzel a tettével kívánta azt, hogy a némaság fonalával varrják össze a száját, és hogy száműzzék őt Asgardból.

Thor, aki nem ezt várta el, megpróbált Loki mellé állni.

” Hé!” Mondta Odin, egy figyelmeztető mozdulatot mutatva elsőszülötte felé.

Thor elhallgatott, de látszott rajta, hogy bármikor képes lenne érvelni.

” Az-az én döntésem, hogy Midgardra küldelek, megfosztalak isteni erőidtől, és azok közé az emberek, közé száműzlek, akiket teljes szívedből utálsz.” fejezte be Odin. Loki érezte, hogy a maszk lehull az arcáról, de már megjegyezte, hogy a fonál miatt nem tud beszélni.

” NE!” Frigga megpróbált Lokihoz futni, de Odin visszatartotta. A keze egyetlen mozdulatával egy portált idézett Midgardba.

Loki ránézett a Mindenek Atyjára, csendesen megfogadta, hogy ezért még mindannyian fizetni fognak.

” Apám, kérlek!” Mondta Thor, de Odin újból intett kezével és Loki Asgardi páncélja lehullott a testéről és a helyére Midgardi ruha került.

Loki érezte, hogy valami erő belelöki őt a portálba és a fülében hallotta a szelet. Másodpercekkel később érezte, hogy a teste összeütközik valami puhával, majd egy sikítást hallott.

Jamie Stark nem volt különleges.

Ő biztosan nem birtokolt semmilyen erőt, mint a bátyja kollégái, de azt kívánta, hogy bárcsak. Bár ő is a SHIELD része volt, de sohasem érezte, hogy igazán oda tartozna. Az egyetlen dolog, ami megkülönböztette az emberek többségétől a „Stark” név volt, ami annak a technológiai társaságnak vált szinonimájává, amelyet az édesapja alapozott meg, és az agyát, amellyel a céget és bátyját segítette.

Semmi érdekes sem történt az életében, kivéve azt a pillanatot, amikor egy isten ráesett, amikor a kúriába tartott visszafelé, és megváltoztatta az életét. Az egyik pillanatban még azon gondolkozott, hogy a bátyja emlékszik-e a születésnapjára, ami ma van – mivel a bátyja nagyon feledékeny tudott lenni – és a következő pillanatban pedig úgy érezte mintha eltörött volna a háta.

A férfi, aki olyan hirtelen esett rá, nagyon megdöbbentette, de tudatában volt, hogy az erős lökés hatására terjedt a fájdalom a testében.

” Véres pokol!” Kiáltott fel Jamie, amikor megérezte, hogy az illető legurult róla. Nyújtózkodott egyet, tesztelve, hogy minden csontja épségben maradt. Elégedett volt, hogy minden rendben van és az oldalára fordult és meglátott egy magas, sápadt, igen vékony férfit, aki lenézett rá. ” Honnan a pokolból jöttél?”

Ő csak felnézett az égre, majd újra le rá, dühös mozdulatok sorozatával követve.

Jamie összerezzent miközben felállt, majd eltűrte barna haját az arcából. A lán a homlokára csapta a kezét. ” Ó, bocsi! Nem tudtam, hogy nem tudsz beszélni.”

A férfi megforgatta a szemeit.

” Oké, ööö… hogyan is csináljuk…” Jamienek már volt dolga olyan férfival, aki egy vérengző fenevaddá változik, vagy aki lézersugarakat lő a szeméből, de még némával nem volt dolga. ” Gyere be a házba. Csinálok neked egy csésze kávét és felhívok… valakit.”

Felhívom a bátyámat inkább, mint egy szakembert. Gondolta Jamie miközben megfogta a férfi kezét és behúzta a házba. Nagyon remélte, hogy ő nem egy fejszedobáló tömeggyilkos, de figyelembe vette a tényt, hogy látszólag nincs nála semmilyen fegyver. Jamie nem nagyon aggódott. Persze Jarvis „felesége”, Jade vezette az ő biztonsági rendszerét, tehát joggal érezhette magát biztonságban.

A férfiszívesen ment vele, de Jamie észrevette, hogy próbálja megjegyezni a ház minden részletét.

”Jade, hívd a bátyámat.” mondta Jamie amikor mindketten beléptek a konyhába. A telefon tárcsázásának hangja volt hallható, majd Tony hangja.

” Jamie? Minden rendben?”

” Ja, csak… valaki rám esett a szó teljes értelmében.”

Tony felhorkant. ” Komolyan, kölyök, ha arról hazudsz, hogy megint túllépted a hitelkeretet, legalább valami hihetőbbet találj ki.”

” Nem léptem túl a keretet!” Sziszegte Jamie. ” Esküszöm, az udvaron sétáltam, amikor ez a pasi csak rám esett. Gondolom kiugorhatott egy gépből vagy valami.”

” És miért is engem hívtál?”

”Mert szeretek veled beszélgetni.” mondta Jamie szarkasztikusan. ”Tony, csak küldj valakit! Tudod, hogy nem szeretem itt rendőrséget. Ők mind barmok.”

Tony hangosan felsóhajtott. Jamie halotta Clint Bartont a háttérben beszélni, és tudta, hogy a bátyja valószínűleg a SHIELD központjában volt.

” Rendben, rendben, küldök valakit.” egyezett bele végül Tony. ” De bizonyosodj meg róla, hogy nem egy hajléktalan fejszedobáló pszichopata, oké?”

”Nem néz ki úgy.” jegyezte meg Jamie. ” Oké, köszi, Tony.”

Tony letette a telefont, és Jamie szürcsölt a kávéjából. ” Csak fekete kávém van.” Odacsúszatta a férfihez a bögrét. ” Hogyha esetleg mást szeretnél, akkor én…”

A férfi megrázta a fejét, majd megkóstolta a kávét. Úgy nézett ki, hogy ízlik neki, mivel bólogatott. Jamie egy kisebb tálba ropit öntött majd azt is az asztalra tette.

” Szóval, mi a… igaz, nem tudsz beszélni.” jegyezte meg Jamie. Honnan tudhatta, hogy ő néma? Jamie az egyik fiókhoz sétált majd elővett belőle egy üres füzetet és egy tollat. ” Csak írd le a választ oké? Sajnos nem ismerem a jelbeszédet.”

A férfi elvette a füzetet, a tollat és várakozóan nézett a nőre.

” Hogy hívnak?”

A pasi írt valami a lapra: Tom, 31.

”Tom. Fogadok, hogy van egy testvéred és Jerrynek hívják.” mondta viccesen Jamie.  Tom nem úgy nézett ki, mint aki érti a nő viccét. ” Oké. Szóval én Jamie vagyok és 26 éves. De biztosan hallottad amint a bátyám a nevemet mondja.”

Tom bólintott és megitta a kávéját.  Eközben Jamie egy kis ropit rágcsált el.

” Szóval honnan jöttél?” Kérdezte végül Jamie.

Egy célt tévesztett emberi ágyúgolyó vagyok.

Jamie pár pillanatig a papírt bámulta, majd hangosan felnevetett. ” Igen, azt hiszem ez a legvalószínűbb állítás. Úgy értem, hogyha egy repülőből estél ki és rám, akkor én már nem élnék, ugye?”

Tom diplomatikusan megdöntötte a fejét. Egy pillanatig a két fél csak egymást nézte, míg a telefon meg nem szólalt. Mint mindig a hívás át lett irányítva Jade rendszerébe, így Jamienek nem kellett állandóan a telefonhoz futnia. ” Halló?”

”Jamie, itt Pepper.” Pepper Potos a bátyja asszisztense és barátnője is, és Jamie sokat dolgozott vele együtt. Pepper volt az egyetlen személy – a bátyján kívül – aki nagyon közel állt hozzá. A többi „Bosszúálló” nagyon idegesítette őt.

” Ó, helló Peps.” üdvözölte Jamie mosolyogva pedig tudta, hogy a csinos szőke nem láthatja azt. ”Mizujs?”

” Szükségünk lenne arra a jelentésre a féregjáratról Új Mexikóban.” mondta Pepper. ”Jane egy új átjáró nyitásának közelében áll.”

” Csaknem az isten pasijával szeretne találkozni?”  Jamie átment a nappaliba, ami a konyhával szemben volt. Megtalálta azt a köteg papírt, amit keresett és visszament a konyhába.

”De, pontosan.” erősítette meg Peps. Jamie megérintette a számlálót, ami egyesével berakta a nyomtatóba a papírt, hogy szkennelje azt majd átküldje a megfelelő címre. Amíg várakozott, addig újratöltötte Tom kávéját.

” Hallottam, hogy van egy testvére is.” pletykálta Jamie, miközben elküldte a fájlokat Peppernek. ”Úgy értem megpróbálta leigázni a Földet, de nem ezt csinálja a bátyám mindennap? Én komolyan mondom, hogy az a férfi… hogy is hívják?”

”Loki.”

”Én komolyan gondolom, hogy Lokinak szüksége lenne egy ölelésre. Az ő tettei példák az alap pszichológiára, Peps. De hallgat rám Tony? Óóó, nem. Felveszi azt a hacukát, és bumm!  Harcba száll azzal a skandináv istennel, aki, bebizonyította, hogy simán utoléri a hírnevét.” vágott vissza Jamie. ” Loki, a bajkeverés istene, nem hiszem, hogy az az ijedős cuki nyuszi lenne.”

Mióta a háta Tom felé volt, nem láthatta az arcát.

Ez a halandó megértene engem? Gondolta Loki, de gyorsan rendezte arcvonásait, amikor Jamie felé fordult.

”Végül is Tony nem hoz egy egész Chitaurit a Földre minden nap.” jegyezte meg Pepper. ”Oké, értem, köszi Jamie!”

”Szívesen!” Most Jamie volt az, aki befejezte a hívást. Kikapcsolta a számítógépet, majd kikapcsolta a számlálót, így az eredeti formájában tündökölt újra. ” Bocsi, azt hittem, hogy szabadságon vagyok, de úgy tűnik, hogy mégsem.”

Tom bólintott. Semmi baj.

” Azt hiszem, hogy várnunk kell a bátyám helyettesére, hogy megérkezzen.” mondta Jamie miközben leült megint Tommal szemben.

De mikor Tony Stark embere megérkezett a kúriához, ott már nem volt semmi sem, csak füstölgő romok.